Az ember élete

Az ember élete

Nem is tudom miért gondolok rád ,
nem tartozunk semmivel egymásnak ,
hogy ki mit rombolt végül is magával
ezért nincs ítélet ,kőtáblák sem állnak .

Rózsa illata száll vígan ablak résen ,
köd, nyálka úszik a légben ,úttesten
szerelmünk lézeng kéjjel folyó szélén
összekapcsolva a megtört öleléseket.

Kering -kavarog , örvénylik sebesen
takarót terít szerelmünk testére ,
megbűvölten repül a bizsergő sebre
simogatva a történtet engedelmesen.

Boldogtalan lettünk egy pár évvel
micsoda fájdalmat okozott a szenvedés ,
gyakran tűnődöm ,de aztán felejtem
a forróságot ,melytől szívünk vérzett.

S gyomrom mélyéről jövő remegések
felpergetik szívem fájdalmas törését ,
de elmém még életben tartja fölényesen
a csók lihegését,gonoszan és szelíden. [W.B.]