Zongora dal az éjszakában

Egy kis szobában zene szárnyal

hangja remeg ablakról visszaszáll

oly selymesen zsong ritmusában

mintha valaki lelkedben zongorál.

Minden érzés benned tombol

fájdalom ,őröm,bú és úgy csillog

szemed, harmatos sejtelemben

hogy hullámosan ring fájó lelked.

Valami emlék kerülget csendben,

a zongora húrja csak cseng-cseng

gyorsan életre kelti merészséged

mit kitartóan hordasz szívedben.

Félsz megtörni a titkos csendet,

félsz megtörölni könnyes szemed,

csak áhítattal hallgatod a rezgéseket

s magadban perdülnek is a percek.

Szomorúan simítod homlokod

ily zene ritmusra sok szív dobog,

mert oly hangulat tombol hevesen

hogy odakint a Hold is megremeg.

Kitárt ablakodon zubog a fény

zongora dala szól mint egy törvény,

lelkedben feltör a kéjes érzelem

mit csak te,csak te érzel, szüntelen