Vágy a mában

 Keresek egy régi, boldog  múltat,

az utamat hosszútávon kutatom,

a szavak bennem rég elpusztultak,

hogy a hiány s az üresség fájjon.

Kifolyt  belőlem minden, mi szépség,

s bár itt vagyok de szívemben éhség,

csókok helyett csak vágy gyűlt a mába

így rekedtem benned mint egy árva.

Tüzes lámpák  alatt néha felzokogtam

ó, hányszor adtak nekem más szerelmet

az enyém csak az, mit szívembe zártam

egy  vízbe fojtott, keserves  emlékezet.

Így maradhattunk egymásnak árvája,

egy megtagadott múltért, semmiért,

fájdalmak  ösztöne marakodik rajtam,

egy utolsó  csók megfizetne mindenért.

Minden volt boldogság,mögöttem lohol

mit  lassan-lassan belep az emlékezet,

fagyos álmok közt birkózom a széllel,

remélve, hogy egyszer veled találkozom.