Jön az álom

 Az este már az ajtónk előtt áll.

némán merednek rám a vén falak,

a zegzugokban hallgat a homály,

az óra kettyenése elakadt.

 

 

A fal szeme, a tükör, néz merőn

a harmatos éj puhán rálehelt,

tündérlányok kedves népe jön

és sző köröttem könnyű árnylepelt,

 

Halk álmok járnak. Egy-egy bútor zaj

mint félálomban, halkan felsóhajt,

s elalszik végre, minden elcsitul.

 

A sötét éj ölelve, lágyan rám hajol,

csönd, álmodom s ujjam közül a toll

a földre halkan , puhán kihull.