Eji ima a Marmor tengerrol

A fülledt alkony csöndes révbe tért

s bús holló-szárnyon átsuhant az éj

a lilás-opál felhőnyáj felett.

 

A tenger ködlő horizontig ért

és gyöngyöt szórt a zengő víz tarély

és prédát lesett egy szűz sirálysereg.

 

Holt romokra ciprus árnya terped

a hűs Mármor csonka zátonyán

mint szárnyat bontó hamuszín enyészet.

 

Méla hold fény ragyogta be a kertet

hol férfiak mulattak múlt tivornyán

most békés kecskepár legelészett.

 

Öblök felett a csönd, mintt kósza füst

bolyong s szívek felett az álmodás

és mesék mályva-piros varázsa.

 

A lombos ág halk dalba kezd, mint ezüst

gitár ha áll nagy csengő éjji áldomás

s fenn táncra kél sok arany égi strázsa.

 

Ott szél lendíti csónakos szavát

amint hó vásznát túlra kergeti,

hol aranygitár bűvös éjjé varázsol.

 

 

 

.