Egy katona emlékei--WILHELEM
többiekkel gázol pocsolyákban,
fegyvere csak két keze s keresztje
ujjongása halogatásba elvegyülve.
Erdők nélküli elszánt kitartó türelem
gumicsizmák szaga ,s a hányinger
homlokáról csurog egyre az izzadság
külvilágba lép latyakos árkokon át .
Megkínzott véréből néha csapolnak,
ellenségek között senkire számítnak
hátizsákjában rég megkopótt rádió
bárgyú énekeket gyötör, sírva dalol.
S menetelnek, emlékük özvegység
egymás lábait szinte elérhetnék,
bombák dördülnek kegyetlenül földre
ő a fegyver nélküli felgyúlt kereszttel.
Zúdulnak egyre ,nincs ideje magára
magukat restellik a kihasadt bombák,
csak vad kiáltások sebek fájdalmára
száll a kék ég felé szomorú bizonyság.[W.B.]
Megjegyzések