Kiszürt világ--wilhelem

Néha belebonyolódok halk létembe

sem boldog sem búsabb nem leszek ,

mohó szemekkel közönyt nézek

szólunk egymáshoz, éjben ingerülten.

A világban szüntelen kínálkozik tánc

annyi mindent kitalálunk mi emberek ,

néha senki javára szorítom kezem

s hallgatom a felsorolt csalfa érveket .

Oly nevetséges bűn lett az életünk ,

szerelmest játszunk körülményekre ,

szívdobogás száma felragyog hévvel

majd csel,felejtés ,csalódás a vége .

Sóvárgások ismerős test közelségére

enyhíti sokszor a érzéki ámításokat

mágikus hétköznapok apró sóhajában ,

tragikussá válik a holnap meglátása .

S állunk meztelen szemérmetlenséggel

a harag és kíváncsiság pillanatában ,

lelkesen izzó becsmérlő beszédeink

unják a mindig megismétlődő éjszakát.[W.B.]