A virágház emlékére ---Wilhelem

Gazdátlan ház rég, fala kopottas,
ablak nélküli, színét víz mosta,
falain még látszik hajdani festék,
akácfák őrzik egyre kinyílt testét.

A ház csupa rom, falai repedtek,
itt-ott csepeg rajtuk egy vízcsepp,
gerendás teteje elenyészett rég,
ajtók, ablakok üresen lengenek.

Hajdanában sok lakója itt élt,
sok gyermek, egymást ölelgették,
játszódtak vígan virággruppok közt,
a vakolat ép volt, ma holt buborék.

Egyeseknek még fáj emléke, meleg,
itt kergetőzött nagy gyereksereg,
arcuk, testük lázban áttüzesedett,
ma is ezt keresik, eme varázshelyet.

Udvara akácos, színes virágsorok,
körülfogja a házat illatos virágpor,
sok emlék kutat magának egy sort,
lehet, egy királyfi is ott lovagolt.

Ágbogas ösvénye gyermekévek nyoma,
ma ásító gödröcske koravén magánya,
akkori gyerekek ma már aggastyánok,
visszavágynak oda, abba a virágházba.

Apróságok futottak nem is olyan régen,
ma emlékek gőze fürdik békességben,
este teát kortyoltak nagy, kerek asztalon,
szőke hajuk lengett angyalszárnyon.

Lassan lábuk másfele tért, szabadon,
rendre kiszöktek mindannyian a házból,
de nincs köztük egy sem, ki ne gondolna
a virágos házra, akácos udvar illatára.[W.B.]