Anyám a mostoha-----Wilhelem

Anyám haja mindig kontyban fogott

hat  kis gyereket nevelt , majd távozott

oly messzinek tűnnek ezek a  napok

ott maradtak édes világomban zokogón.

Sok vendég érkezett haza  kiskoromban

szivar ,nevetés meg borozások napja

visszhangzott a dal a kopott zongorán

anyám díszként ült sorsomban cifrán.

Nem értettem meg soha jobban anyám

türelmetlen volt velem, gyakran mostohán ,

lehet makrancos voltam -vadóc ostobán

törődése  lüktet ma is  halántékom táján.

Apám türelmes volt,szórakozott  gazda

szerettem ha szeretetét nekem adta ,

húsz éve telt, utoljára mikor kézen fogott

a tenyerem a lázától  még ma is sajog.

Eltűntek régen a zajos boldog szokások

anyám fülében néma zongora szó kopog ,

haja ma is szilárd fehér kontyba fogott

a hangja halkabb lett nem szólnak dalok.

Szeretném ha apám keze még búcsúzna
húsz éve letűnt esték szórakoztatója
szeplőtlen szeretettel  teli szelíd hangja
        boros ,szivarfüstos szobánkban szólna.[W.B.]