Egy katona emlékei----Wilhelem

Szétszakad a tested , még is bírod
többiekkel gázolsz pocsolyákon
fegyvered csak a két kezed ereje
ujjongásod hallgatásban elvegyülve.

Erdők nélküli gőrőngyős türelem
gumicsizmák szaga ,s a hányinger
homlokodról csurog az izzadság
külvilágba lépsz latyakos árkokon át .


Megkinzott véremből néha csapolok
ellenségek között nem szomjazhatok
hátizsákomban régen kapott rádióm
bárgyú énekeket gyötörten sirva dalol.

S menetelünk, emlékemben őzvegység
egymás lábait szinte elérhetnénk ,
bombák dördülnek földben kegyetlenül
én fegyverem nélküli felgyúlt kereszttel.

Zúdulnak egyre ,nincs időd magadra
kihasadt bombák őnmaguk restellik
csak vad kiáltások sebek fájdalmára
száll kék ég felé szomorodó arccal.