Együtt---Wilhelem

Gyötör az álmatlanság némán
párnánk gyűrött, hajam bomol ,
s fülledt éjszakának árnyékán
gyönyört ölelünk kéjjel szabadon.

Mindketten egyre gondolunk
pókhálón futkos csillagunk
nyugtalan kis rezzenetként
meditáljunk egymást untalan.

Az égnek kékes boltozatán
minden csillog szétszórtan
halántékodhoz bújva sóváran
alkonyatig arcod csókolom.

S ha virrad sárgás bíborban
szíved lüktetését hallgatom
s a napnak déli horizontján
csókról csókot szomjazók.

Homokóránk fogyó ébrenlétben
szemcséit szórja az estén át
szemmel szemet keres pupillánk
kéjes ölelésnek kedvtelésében. .{W.B.}