Fáj hiányod--Wilhelem

Hiányod megint bevájt szívembe,
csak sápadt lehelet száll
bennem, minden hitetések
győztek kegyelemmel,
mert győzni szerettem,
és asszony lettem.
Később kiismertem magam,
erre meg arra kóboroltam,
az illatok egymásután szállnak
utánam
tagadva titkodat.
Felelet nincs hiányodról,
szél sem rebben,
de meddig várjak utánad,
ha a csonka híd karfája,
ami volt kezünk támpontja,
már rég elmállott a szélben.
Ki tudja, hol és merre,
ott vagy egy másik szerelemben,
s ha keservesen csüggedek,
csak éveket kesergek
hosszasan múló gyűlöletet,
mely bűvkörödben megreped,
csak szenvedély emlékeztet,
hogy fáj hiányod,
és minden rossz meg jó,
mit veled megéltem.[W.B.]