Egy katona emlékére---Wilhelem

Szétszakad a teste, még is bírja

többiekkel gázol pocsolyákba

fegyvere csak a két keze ereje

ujjongása halkan elvegyülve.

Erdők nélküli göröngyös türelem

gumicsizmák szaga ,s hányinger

homlokáról csurog az izzadság

külvilágba lép latyakos árkon át .

Megkínzott véréből néha csapol

ellenségek között nem szomjazó

hátizsákban régen kapott rádió

bárgyú énekeket gyötörten dalol.

Menetel, emlékében özvegység

egymás lábait szinte elérhetik

bombák dördülnek kegyetlen

fegyvere csak felgyúlt kereszt .

Bombák zúdulnak egyre közéjük 

kihasadt aknák önmaguk restellik

csak vad kiáltás sebek fájdalmára

száll kék ég felé szomorodó arccal.[W.B.]