Mindig van vég---Wilhelem

Mindig van vég

Kezének durva érdessége
szúrta már fájó kezemet ,
szájából gőg habzsolt rekedten
szeme gyanakvó nézéssel.

Mellékutakon sötétben sétált
hazug szélcsendben megállt ,
igaz,
szájából fergeteggel tőrt az orkán.

igazat cáfolt átlátszó arcán

Előttem elosont nagyvonalú lépte
kabátja fércében lüktetett szívem
mikor mindenki üresen kémlelte
gyorsan kereket oldott előlem.

Majd összezárult előttem a vég
a kezdet a véggel kéz a kézben ,
a mindenség szűk törvényében
ellopta szívemet kabátja fércében.[W.B.]