Sasfészek---WILHELEM

A szász sasfészek - [Szeretettel dedikálom Vilhelem Erzsébetnek ]

Városom mint egy szuka
véresen szikrázik a foga,
bár most csend üli meg
és olyan mint egy álmos eb,
régebb harcok temetője
harsonáknak búg keresztje,
tegezzen álltak a nyilak,
ágyúk zúgtak, háborúztak
Vízaknát szét morzsolták .
Ma már kékebb kék ég alatt
és zöldnél zöldebb felett ,
álmosan nyújtózkodik alant
százszor szépek szent virágja
Vízaknának látomása,
amiben meghal a csoda ,
mert nem akármilyen,
benne tiszta szász vér tüzel,
örök ősök szemfedője ,
büszke Holdnak szűz keresztje,
tüzesen de némán hallgat
az alkonyban búsan lankad.
Mert akkor is szólt a harang
akár az elborúlt ég alatt ,
akkor is születtek lények
kiknek ereiben a vér kéken
csörgedezett néma hitben ,
akár a mi őseinknek,
kik ma szent fészkeikben
álmodoznak kéket- lilát,
mert elhagyni szülöhelyet
aki mindig veled megyen,
nem átallom kételkedni ,
hogy megáll a tér és idő ,
nem hozza vissza soha
azt, kit álmodik a csoda.
örök emlék lesz ez nekem,
hogy megismerhetem a népem,
mert nekünk is van ös hazánk
a jó öreg Vízaknánk. [W.B.] [Szeretettel dedikálom Vilhelem Erzsébetnek]