Az én tavaszom----WILHELEM
bár én sorsom megfogott,
vergődők kibicsaklottan
hideg szépség arcomon.
Diadalmam kell kibírnom
kezemben nem volt sose bot
testem sem már egy szobor
cipőm kopog szürke talajon.
Csirákat szül gondolatom
felhődarab házam ablaka
értelmem a hajnali álmom
biztos csillagrendben lakom.
Világom mosolyogva pártol
új életemhez és sárga sárból
kivirágzik tavasz rózsaszíne
tény legyen, ne kép és fogalom.
Habselyem égen csóka károg
ujjam kopog, szívem borong,
későn értem meg,nem tagadom
magam tavaszától is búcsúzom.
Igen, rettenetes évek sora
amit mélyen bemocskolók
bar közös bünök ,egy undor
maradt bennem s a kudarcok.
Megjegyzések