Gyermeki álmom

Gyermek voltam de csak anyánk
volt, hányszor ültünk félig árván
kis szobánk lett a fehér márvány
jósolt az imádság -szólt az anyánk.

És hittük a jót szívünkbe zárván
sok kis apróságok s kályhánk
néha melegített, mint egy kazán
elégetve minden fájó nyavalyám.

Egyszer érkezett a fehér lován
nem egy király, csak drága apánk
júniusi illatban siralmas imádság
megtöltötte a kicsi fehér szobánk

Azóta ahányszor reggel ébredtem,
tapogattam apám arcán a meleget
de nem fűt már kályhánk égő lángja
nem simogatom arcát június hajnalán.

Szerettem volna akkor sokat kérni
tudom sok fájdalmad volt- ezernyi
gyakran kerestem azt a fura titkot,
mert apám soha senkit nem szítkolt.

A háború részemre -  fura talány
ember szenved tündér-korszakán
kérdésemre választ senki nem ad már
miért nincsen apám június hajnalán?

Gyerek voltam de nyár alkonyán,
mint egy buta rongyos szobalány
átöleltem egyetlen fehér asztalát
éreztem senkivel nem osztanám

szívem, az ilyen júniusi kánikulán
emléke nem múlik ,keresem homlokát
ezért az életem gyakran mégis fáj,
sosem leszünk együtt június hajnalán.[W.B.]