Múló napok-WILHELEM

Emlékszel a parki sétákra
kockás szoknyám szélére,
arcunk bája s fiatalsága
tükröt vetett szépségünkre.

Nem igen sétáltak emberek
az ősz rajzolta körül magát,
a sötét fák s a hulló levelek
bezárták a titkok viharát.

Bolond jó kedvünk támadt
sötétben bőrünk összeért
közel volt ajkunk egymáshoz
szemeid villogtak felém.

.

Néztük a csillagos égboltot
a sok kis csillag ragyogott
akkor nagyon szerettél,tudom
most merre vagy ?Hol lakol?

Sok nap telt el azóta,sok  évek
most egyedül sétálok a téren
de minden fán és hulló levelén
csak a te mozdulatod lestem

Ígértél örök szerelmet, folyton
édes illatod még itt van most
mint egy tolvaj mindent lopok
ma is kockás szoknyában vagyok .[W.B.]