A múzsa--Wilhelem

O te Múzsa ki csak folytogatsz
kiszívod belőlem vágyat s vigaszts
édes csókokkal ébresztessz
mint egy élő szív , dobogsz csendesen
égő fáklyaként korozol felettem.

Csiholod megkopott szívem
számomra bűvös melódia része
mely átjárja kegyesen a vérem
bús alkonyban széthinted kedved
viharban is előtted térdelek.

Tudom tiéd vagyok s te az enyém
egymást biírtokoljuk éveken
szürkület csendjében együtt ketyeg
megmagyarázatlan stílus torténet
ugyanott azon a helyen.

álmaimban pörén menekülok előled
de szívemben a vágyat újra felderíted
tiéd vagyok és leszk,szeretlek
még akkor is ritkábban fogunk kezet
a végzetért. [W.B.]