Az ido ereje-WILHELEM

Mert mindig visszatér az igazság
falat emel a magasság,

És kedvünk belefullad árnyékunkba
és heves vágyainkba.

És dorombolnak lüktetően gondjaink
míg titkaink támpontjaink .

Megpezsdül vérünk ereinkben látszatra
csókokat kacagnak.

Az óráknak hosszas gyorsaságában
törjük a falat valóságban.

Szemeink sötéten szikráznak az időben
és múlik az igék békeidőben .

Mert mindig visszatér az érvelésünk
tisztán elképzelésünk.

Lepelbe ejtett bölcs kérdésekre feleletünk
hazugságra vetemedünk.

Csak kuszán mocorog ,s harcol bennünk
 érzés hogy tovább menjünk.

Némaságba bujt ajkunkról felcseng
mérlegelt verseny.

Mert hiába a megnyert csöpp győzelmünk
ha minden kihült bennünk.

Hiába a bársonyos lángú forró ölelésünk
ha sírásba fullad a keservünk.[W/B.]