Nagyvilági élet--Wilhelem

Szerettem a nagyvilági életet ,

hol elkábul az életunt csendje

hol vicc ,kacagás üti meg fülem

gyötrő zsivajtól elszédül fejem.

Hol rohannak az órák ,percek

örök vígság hemzseg dőzsölve,

folyik a bor reggeltől késő estig

zajos zeneszó kacag messzire.

Ragyogó, csillogó teremben

hangzik sok ékes cifra beszéd

jótékonyság harcol az erénnyel

a sok tarka szó beszél -beszél.

Boldog vagyok ,hallgatlak téged

oly áhítattal és annyi gyönyörrel

csüngök minden szavadon szenten

és forgunk körbe-körbe a zenére.

Ma már csak emlék,hiába őriztem

fényedet ,könyörgő szeretettel,

magamban most,csak búsan merengek

jó lenne veled táncolni a zenében. .[W.B/]