Tikkadó megrekedés--Wilhelem

Utolsó esténk együtt magáért beszél
dzsungel ösvények között a sötétben ,
semmibe vetted a szavak jelentőségét 
ma is szabadulni akartál lengén tőlem.

Nem lehet hogy gyűlöletben éltünk
egymást ölni akartuk, vadul irigyen ,
taposva egymást sárban jéghidegen
harapni ,karmolni átkok keservében.

Lehet megállt bennünk egy magyarázat
valami ingerelte fáradt bizonyságunk ,
érzem a holt csend minden recsegését
akármi jöhet ez időben érdeken belül .

Egyre küzdünk, mint élők s élettelenek ,
árnyak ,elemek, tikkadó megrekedések ,
álmunkban angyalok ,kisírt szemekkel
tíz parancsolattal őrzik a törvényeinket .

Boldogtalanok vagyunk a nem létben
örvénylő tanok kerülgetnek sötétségben
s minden ami élt szívünkben nem is rég ,
más irányt váltnak ,az utolsó szerepig . . [W.B.]