Könyörtelenség--Wilhelem

Lehet e szenvedni örök nyugalomban ,
s nem látni a vészt ,a végtelen határt
és kigyúlt arccal ropni vad táncot
miközben a zongora dala leállt.

Lehet e nyugodni fényes fák alatt,
miközben a nap rotyog reánk ,
tudnánk e szeretni hűvös ragyogásban
miközben a sugaraktól a bőrünk is fáj.

Percenként mind jobban csitulnak vágyaink
a megszelídült csillagok alatt,
s az áttetsző foszladozó ködben matatunk
keresve a kimúlt, remegő lángokat.

Milyen téboly esküt kéne feloldozni,
a feltört parázsló tüzek kioltására ,
és fogózkodunk a gyenge napsugárban
tagjainknak néma mozdulatlanságában.

Csak halljuk a csendnek moccanásait
és kérdöre vonjuk szűk magunkat ,
lilás árnyalatban szól még a zongora,
miközben ütemben táncolunk szakadatlan .[W.B.]