Barni és Hepp

A Barni az  örökké morcos medvebocs   gyászosan szomorú, örökké ideges és boldogtalan.
Morrr, morrr, morrr, morog -  morog Barni reggeltől estig.
-Olyan csúnya itt.
-Nem találok semmi ennivalót magamnak.
-Jó volna , ha találnék  egy tavat , ahol maradhatnék, és horgászhatnék egész nap.
-Mennyire unalmas - Uff ...uff
Ebben az erdőben semmit nem lehet enni.Én aki úgy szeretem a halat,sehol a közelemben nincs egy tó sem ,hogy  halásszak.
         - Barnitól  egy nap a  hosszú füles nyuszika akit mindenki csak  csak- Hepp-nek nevezett , egy vidám és szemtelen nyúl megkérdezte tőle, szeretne hallgatni egy mesét egy aranyhalacskáról?

         - Milyen történetet ? Milyen hal? Arany ? Nem akarok hallani semmi mesét én enni akarok!

         - Hogyan? Nem olvastad az Aranyhal történetet? Barni -sokat veszítettél. Hadd olvassam el neked.Meglátod mennyire tetszeni fog.

         "Hepp-  , ha nem hagysz békén," kiáltotta  dühösen Barni-akkora pofont kapsz mindjárt tőlem ,hogy megfordul a Világ körülötted,  - hogy többet nem fog eszedbe jutni az aranyhalacska."
Mit mind akarod olvasni azt a  mesét , értsd  meg én mérges vagyok ,hogy itt ebben az erdőben nincs egy tavacska legalább , annyi  kis vízzel ahol naponta úszkálhatna egy -két halacska.

         - Barni ne legyél olyan ideges,inkább hallgasd meg a mesét-szolt Hepp.
De  Hepp  ismeri  Barnit   és tudja ,hogy nem rossz fiú csak úgy  mormog egyfolytában ,de igazán rendes jóravaló fiú.    -Csak mindig éhes.
         - Meglátod ,hogy tetszeni fog -válaszolt Hepp
         - Látom, hogy nem tudok megszabadulni tőled  sehogy sem ... Végül megnyugtatja Barni.
-Na jó elfogadom az ajánlatot de először van egy feltételem.
         - Milyen feltételed van-kérdi Hepp?
-Vegyél egy kosarat  nekem, egy kosarat ... nem -két kosarat  Az egyiket töltsd meg  málnával, a másikat  eperrel. És miközben eszegetem , kérlek, olvassál  el bármit. Egyetértünk?

A helyzet az, hogy a nyúl szenvedélyes olvasó.Imád minden mesét .Minden szabad idejét
mese olvasással tölti.
         - Oké, Barni  !- a nyúl örül, és megy szamócát gyűjteni.

         - Hé? Kérdezi  Hepp, miután befejezte az olvasást.
          -Tetszett?  -a mese Barni  ?


    -Hogy mi ?-ja a mese? Hát igen tetszett de milyen buta volt az az öregember.
    - Mi van? Ó, igen! Mese.. Hogyan tudjam  megmondani? Az öregember helyett én megettem volna az aranyhalat-kacagott Barni
         - Miről beszélsz kérdi  Hepp?
-Szörnyű, amit mondasz! Kizárt dolog.  Az aranyhal nem volt közönséges! Elvarázsolt! Nem akármilyen hal ,te Barni
-Nem is tudnád megenni mert elvarázsolt hal és megakadna a torkodon.

         - Nem érdekel! Szeretek mindenféle halat.
         -Eh, sóhajt Barni
-Elhagyom ezt az erdőt. örökre.

         - Miért, Barni ??
- Az az erdő, amelyben nincs tó, vagy még egy kis halastó sem, nem megfelelő hely nekem.
 - Barni  suttogja Hepp , mit szólsz, ha azt mondom, hogy van ilyen tó az erdőnkben? Egy fantasztikus emberségesen , gyönyörű?

        - Nem hiszek neked. Ezt a hosszú és széles erdőt végig sétáltam .
- Keresztül-kasul végig jártam az erdőt.   de nem láttam semmit. tavat       Szikláról sziklára mászkáltam ,de hiszen te is tudod Hepp ,mit bolondítsz?

        - Én  mondom, van egy tó. Csak ahhoz  az út a föld alatt vezet. Nézd!- és Hepp félretolta  a bokrokat és eléjük tárult egy mélység.

        - Látod? Ez a bejárat. A másik vége a tó. Találkozni akarsz vele?

        - Ha nem hazudsz nekem, igen!

        - Akkor gyere, Barni  . Keresztül az úton, és meg leszel győződve arról, hogy az igazat mondom neked. Látni fogod  azokat a dolgokat, amelyekről még álmodban  sem álmodtál.. Jössz kérdezte Marcit ?
        - Megyek. -Te is jössz?
Ez idő alatt a mackó kitölti az üstöt  a szeméttel, elveszi a halászbotját és elindulnak  az útra. A föld alatti utat moha borítja. Az alagút falait halak formájában izzólámpák világítják meg. A fáradt utazók számára azonos távolságonként tölgy rönköt helyeztek el. Barni nagyon  fáradt. Megy és megy. De nem látja a végét.
Már kezd ideges lenni .
         - Meghajlítom  a füledet  - mormogta elégedetlenül.-amikor meglátom,hogy nincs semmi tó eltöröm a füledet.-Talán jobb, ha visszamegyek? Mi van, ha közel vagyok a végéhez? Akkor hogyan lesz? Lemaradok a finom halaktól.
És Barni újra és újra megy. Végül meglátja a napfényt. Fájnak a lábai  a fáradtságtól, de előtte kinyitja a tó tükrét, és gondolkodás nélkül a mackó bedobja a halászpálcáját  a vízbe. Nem veszi észre és nem érdekli a szépség körülötte. A tó partjai fehérek, ragyogó homok. A part közelében virágzik minden színű illatos rózsa. A rózsa mögött alma nő, és ezek a fák már virágzóak, tele vannak sárga és érett gyümölcsökkel. Aztán követi a régi tölgyfák falát, őrzőként állva. zöld folyondárok ,tömören.
Ez a hely annyira gyönyörű, olyan kellemes, hogy elfelejtheti a bajt. Kár, hogy a mackó nem akar semmit látni. Még a parti feliratos táblákra sem figyel  , amelyeket maszkos betűkkel ír: "
A HALÁSZAT TILOS!" nem veszi figyelembe őket. Marci  mohón figyeli, ahogy a tó fenekétől a patak felé sok hal úszkál.
 - Ó! Boldogság , itt vagy velem! Ezután kihúzza a nádpálcát, összerágja   halat a hal után, és újra és újra eldobja a halászpálcáját.. A hasa tele van, de Barni  telhetetlen.

        Hirtelen a víz el kezd  kavarodni, zavaros lesz, és a felszínre jön egy arany színű hal.

        - Ha! Ha! Ha! nevet Barni .  Ez volna az aranyhal ?  Ez jó. Addig nem megyek el, amíg meg nem  eszlek. Ha elkaplak, lenyellek minden aranyat benned ...

        - Ne legyen semmi reményed ezzel kapcsolatban.  Barni  . Soha nem fogsz halászni utánam A többi halaktól eltérően, tudom, hogy minden halászpálcán  van egy horog, amely megöli őket.
Barni  és ne halássz olyan nyugodtan ,mert ez az én tavam, s   aki itt horgászik ,megbüntetem az illetőt.
 -. De megkíméllek téged most az egyszer.
-Aki idehozott az a barátom Akárki jón ide a barátom lesz. .
-Csináljunk egy megállapodást.
-Építek neked tiszta aranypalotát. Számtalan szolga lesz ott, étel, ital és minden, amire szíved vágya. És mindez annak érdekében, hogy ne zavarjad a vizem. Mit mondsz, Barni?
 - Hm, a mackó vakarja a fülében. Vonzónak hangzik
-... Egyetértek, válaszol.

És azonnal Barninak  építenek  egy arany sziklákból épült palotát, toronyra-tornyot  és masszív tölgyfaajtókkal. Színes üveg ablakokkal. Puha szőnyeg  a padlón, széles ágyakon, drága bútorok.
mindenfele. A rabszolgák futnak körülötte. Az asztalok ételekkel  vannak feltöltve. De Barninak  nem tetszik semmi. Az udvaron illatos virág rétegek, amelyek felett a mackó kegyetlenül tapossa nagy mancsaival. és tördeli a csodálatos virágokat.
- Nem kell mindezek - motyogta. Nincs semmi szebb a világon, mint egy tó partján ülni  és horgászni.

        - És Barni  habozás nélkül megy horgászni.

        - Barni   kiáltotta az aranyhal mi volt az egyezségünk?

        - A megértés megértés, de a halak halak - horkant fel a mackó- Nem hagyom el, amíg  meg nem eszem az összes halakat.
        -Barni   ... adok még egy esélyt ... Egy esélyt.
 - Mit akarsz ?! Nincs időm pazarolni - válaszolja a mackó csúnyán.
- Barni  , mondja a szomorúan a  hal, neked hagyom a kastélyt  . mindennel benne. Ezen felül olyan látványban lesz részed ,amiben kevés ember vagy állat részesülhet..Olyant mutatok nektek   amely nagyon kevés lénynek van a földön. Látni és hallani fogod azt, ami nem látható és nem hallható Minden este figyelni fogod , ahogy az égi  tündérek leereszkednek az égből. Látni fogod  őket a tó felett a csillagokkal táncolni. Meghallhatod  az isteni zenét, amelyet a tündérek sípokkal játszanak, és úgy fogod  érezni, magad  hogy te vagy  legboldogabb lény az univerzumban. És mindezt felajánlom, Barni  hogy csak békén hagyjad a halaimat.
 - Hm, gondolja a mackó. Hogyan érzi magát az univerzum legboldogabb embere? Látnom kell.

         - Egyetértek - válaszol, de nem biztos abban, hogy nem dobja újra a pálcát a tóba.
Barni  várja az eljövő éjszakát. Végül megmarad a sötétség. De ezt a sötétséget keveredik a hold és a csillagok fényével.. Világosság van mindenhol. A napfénytől eltérő fény, tündérfény. A medve figyeli, a mennyországi tündéreket ,akik  simán, kissé a tó felett táncolnak. A zene a sípokból úgy áramlik, mint egy víz, és átömlik  a vízbe. Fehér hattyúk  repülnek a zene ritmusában, és páronként forognak  a tó körül, befészkelődve  a sárga vízililiom között. Barni  továbbra is gondatlan az éjszakai show-n. Nincs érzelme ehhez. Világítás, csillagok, virágok, parfüm - mindez nem teszi boldoggá.

       - "Sokkal jobban érzem magam szülővárosában" - gondolja Barni és elalszik, hangosan horkolva. A horkolás nem felel meg a sípok csodálatos zenekarának, de nem érdekli. Egész éjjel horgászik és halakat álmodik.
Uhu! Mennyire ízletesek  a halak.

Kora reggel  Barni  bedobta megint nádpálcáját a vízbe.

        - Büntetni foglak, Barni - hallja az Aranyhal hangját, de senkit sem lát.
Valami furcsa  dolog történik. A tó helyett egy hatalmas sivatag középen áll  tele van mocsarakkal, amelyek kígyókkal és sok más hát borzongató lényekkel rendelkeznek.
- Helló! - kiáltotta Barni .- Hol a tó ?!- Hol a kastélyom ?!- Hol vannak mindannyian? ? Olyan kellemetlen itt- haza akarok
- Hogyan találom meg a földalatti utat?
- Nem ismerek senkit .

        - Mit csinálsz, Barni ? Fut feléje a nyulacska  . Várj! Nem látod ?! Előtted van a víz! Ne sétálj! Megfulladsz! Állj le,Barni !

De az újonnan érkezett nyúl nem tudja megmenteni a mackót. Barni a fold alatti aluljáróba  kerül. A tó, a rózsa és az alma, amelyek virágzás alatt állnak és a gyümölcsök súlya alatt hajlanak - mind léteznek, semmi sem tűnt el. Csak a medvét büntették meg. Most nincs szeme látni a körülvevő valóságot. Az aranyhal megmutatja neki,  azt ami mi valójában nem létezik.

        - Barni sír a nyúl. Elkéstem. Nem tudlak megmenteni. Sajnálom! Bűnös vagyok ...
Hirtelen a nyuszika  látja, hogy barátja, a vízben, a mackóból, hallá válik. Gyorsan vette a botot, és bedobta a tóba. A barna halak, amelyek teljesen különböznek a többi halaktól azonnal lenyelték a horgot..
  - Barni  - mondta szomorúan a nyúl. Most már egy hal vagy, és természetesen nem akarsz, hogy  egy halász hasába kerüljél..
 -Megtöltöm  ezt az üstöt vízzel, és hazaviszlek a farmodba.. Vigyázok rád, Barni ne félj  ... meg mutatom neked a fold alatti utat ... Ez a csodálatos hely nem neked való...

Dühösen , szomorúan, a nyúl alszik Barni barlangja közelében. Aki most egy hal és él, úszik, a vízforralóban.

Másnap horkolás miatt ébred fel. Bemegy a hordóba , és látja a mackót a testben és a csontjaiban .
él.,ugyanaz az macikat aki volt azelőtt  Hepp siet és megöleli. Nagyon boldog vagyok, hogy már nem vagy hal!

        - Igen? - tűnődött Barni . Hal voltam?
Aztán  hirtelen fel rémlik valami ,hogy talán hal volt
 - Tudod, mondja. Meggondoltam magam ... már nem hagyom el az erdőmet. Tetszik itt. Még akkor sem, ha nem találom a horgászni kívánt tavat. ... Ha egyettértessz velem  , a horgászat csodálatos dolog! Csak a halaknak nem kell aranynak lennie. Eh, sóhajt a mackó.
- Én maradok ... Honnan a fenéből gondoltam  hogy  találok ilyen odaadó   barátot, mint te. Hepp - tette hozzá, olvasol nekem valami mesét  akármit. Például egy történetet -na várj gondolkozzak egy kicsit...... Olvasol nekem Hepp, Hepp?

         - Olvasok, Barni  A legnagyobb öröm! Tehát figyelj: egyszer volt egy  bébiszitter és mogul ... Várj egy kicsit! a nyúl görgeti a könyvet. Ezt  már olvastam.   . Itt egy újabb történet ... Csodálatos történet! Egyszerűen csodálatos! Úgy hívják ..." Hófehérke és a hét torpe."