Öszi játék--Wilhelem

Viruló fényben kergetőznek,
hajamon a szél gyermekei,
simogatom puha kezemmel
csitítom játékuk sebtiben.

Fogynak napsugarak sejtően
vakítanak arany lángokkal,
duzzadt álmatlan éjszakán,
csak árnyékuk marad talpán.

Sietve ,szétborzolt lombokról
perdülnek zizegő levelek,
sárga utakon futkorásznak
kergetik egymást nevetve.

Dudorászva zeng az égbolt
kemény hangon figyelmeztet,
a fellegek lecsüngnek az égről,
és rongyosra tördelik a földet.

Kacsint a hold félig meztelen,
fújja bánatát szerte szét,
bevilágít a szemek tükrébe,
kéken ragyogtatja testét a lég..[W.B.]