Az érzelmek ritmusa
voltam nagyon,őrzik szemeid csendjüket,
egyet intesz és valami magamba zár,
nem védekezhetem, közel vagy, túl közel.
Szeretnék még csak egyszer élni teveled
öledbe hajtanám lágyan bánatos fejem
szeretnék ajkadon megtapadni boldogan
a vénülő park elhagyott őszi éjeken.
Milyen kék volt az ég! Jövőnk sok jót ígért,
többé már nincs jövőnk, s az ég koromsötét,
mondhatom, sokszor gondolok rád eleven
egyre benned ölelném az elérhetetlent.
A hódítás te maradsz, én meg alattad
a hódolás, a gyötrelmes gyönyör átka,
nincs felelet, csak a villám fent az égen
lent méla tanyák és köztük az őrület.
Megjegyzések