Országúton-Wilhelem
csak úgy hirtelen akaratlan
gyakrabban kapom rajta magam
hogy gondolok sokat múltamra.
Hogy a jövővel nem törődöm,
boldog lesz-e, vagy boldogtalan
hogy törékenyen de, tettre készen
nem az eget nézem merészen.
De szomorúan hajtom meg fejem,
kibékülve a múlttal, a mával,
barátkozom a föld szennyével
mely valamikor eggyé lesz velem.
De a régi, boldog napokból
csak forró, szép emlék maradt,
esőcsepp mind fölszáradt a rétről,
a déli nap égető melegétől.
Megjegyzések