Forgó világban--Wilhelem

Évek jönnek, évek mennek
és elszállnak a régiek,
kit szerettem életemben
az tőlem mindig elsiet.

Búcsút int lecsukló kézzel,
fél kalappal elköszön
bandukol a széles úton
eltűnik egy kis résen.

Évek jönnek, egyre újak,
nem nézik hogy mire vársz
finom lábnyom halvány rajza
nyomtalanul mást kutat.

Cudar szellő száguld rajta
szöges bakancs tapossa,
a még nemrég boldog évek
elszállnak mint út pora.

Egy új tavasz érkezése
mindig hoz új bekezdést
s aki már túl járta kedvét
eltapossa a sok vészt.