Csak figyelem -----Wilhelem
mert bátran bírom a sok dörgést,
ha elsápad arcom: érdektelen
mert úgyis magam ura leszek.
Én vagyok a nyugalom, talán
a ház ,ahol minden rendben van
egy szál virág a csók asztalán
szívem ragyog e béketanyán.
Nem sírom a múló idők vétkét
megfedését, mit sorsomba dobott
testem saját terhén is megélt
nem kerestem sorsom vastörvényét.
A terheket nem vihettem oda,
hová lelkem iránytűje mutat
és már tudom: nem vihetem soha.
oda hol az élet csak mostoha.
Porba nem omlok mint egy szegény,
kinek háza tűz-romokban hever
él még felettem is egy kis remény
es türelmes vagyok minden téren..
Az én testem ha porba is hull
befogad egy örök harmónia
és a létem új szavakat tanul
míg sorsom teljesen összehull.
Nem vallás, nem éber-mise: öröm,
mely egy örök titokkal összefolyt,
túllendít e szűk kis földi körön
elébreszti szívemben a mosolyt.
Megjegyzések