Végtelen élet--Wilhelem

Ha néha furcsán megremeg a fűszál
és korai ébredés duzzaszt rögöket,
a borzalom dala zeng, ha olykor
nem férnek meg az igazi emberek.

Ahogy a bércen szállnak az aromák
jelzik az áfonyák s málnák érését,
megbújva mélyen,sok dacok útján
ezer titokzatos nagy illat hever.

Romantikát ír a törvény magáról
megáll egy halkuló verdikt mögött
belátja, hogy túl igény, ha szívünk
túl sokszor sérült a vágyaink között.

Miért ne támadjon minket az élet
ha üldözöttet játszunk szüntelen,
száz éven át ideje megértenem
hogy a végtelen békülget velem.[w.B.]

.