A fogoly barátsága
magányos zárka keretez
bilincsem nehéz sóhaj
benne van egész életem .
Hogy lehet mércével mérni
hihetetlen idők rabságát
mit kenyér és víz táplál
mit csöppnyi könny sírja át .
Ugye bátran lehet elérni
kihalt reményt visszakérni
sajgó testem két tenyérnyi
és nem merek lélegzeni.
Sóhajomban minden van
hosszú életemnek titka,
hogy rabságomból kilépjek
szabadságom kell feléljem.
És lásd ember van még szikra
csillog bátran a kalitkában
vannak csendes földi titkok
virágos keretben méreggyilkok.
Míg karcsú testem s apró ujjaim
felaprítják a hulló szirmokat
óriási vad tűz lángol szívemben
szétégeti a rácsokat kegyetlen..{W.B]
Megjegyzések