A vész---Wilhelem

Most ,újra itt van, ha alkonyat érkezik,
a mély vadon gödrében, alamuszi vész
sötét szél üvölt,de a barna felleg hiába
mennydörög a hegyeken keresztül.


Itt talált minket, szívek bánatosak
nemrég jártál itt ? avagy talán régebb
hiába is hallgattunk te szomorú ének
honnan emelkedsz mindegyre felénk?

Honnan jön e vad szörny, ilyen tájt
mely édes erdőn hallani visszhangját
lásd erdei tündérek tömege, virág
fonja fejüket, szemük tüzet okád.

Mint hétfejű sárkán, mely veres üstökös
csillagra vetődve, árnya egyre szikráz
ráncos homlokát büszkén előre
tartva lenéz mezeinkre s vészt szór rá.

És hatalmában emberek szenvednek
a régi tornyok lángban elenyésznek
füst gomolyog s égre emelkedett
így lett puszta a díszes ember sereg.

A nép menekül, fele elment messzire
már sűrű tolongás lepte az utak tereit
az országutakon jajgatás, siránkozás
nagy tömeg, autók szorongnak egyre.[W.B.]