Csillagok között--Wilhelem

Álmos esti zsongás árad szerteszét
félig alkonyat van félig csendes éj
édes, hosszú csókot vált a két világ
két szerelmes:a csillag és virág.

Remegő aranyfény bújik lomb alá,
színesen hinti szét a rózsák illatát,
minden kis virágban forró vágy fakad
már suttog a szél is karcsú fák alatt.

Fény takarja át lent a völgyeket
lelkünk ott ring a zöld mezők felett
könnyen lebegünk, mint éji bogarak
melyek estidőben messzire szállnak.

Látjuk felettünk már a csendes űr
lelkünk részegen még feljebb repül
s a csillagok közt messzire haladva
ráhuppanunk fent a tündöklő Tejútra.

Részegség fogott el és megállított
csodás pillanat volt régóta áhított
megszólaltál: búgva szállt a hangod
kacagva hallgattam a mély harangot.[W.B.]