Emlékek

Honnan jönnek emlékek a szívbe ?
Ha visszanézel szinte hihetetlen
hogy valóság volt minden édes tett
mi örökre rád zárta az éji sötétet.

Játékos füstként omlik az életed
a márványnál is fehérebbnek érzed
ringatod magad kedvesed mellett
ki feléd hajol tüzesen,szítja véred.

Boldogan, még félszegen élvezed
arca vonalát, fürkésző nézését
s hiába áll magasabban feletted
alattvalód lesz, mámorból felelget.

S a boldogság heves öröm perceiben,
agyad sem gátol víg gyönyörben
nem érted hogy leltél merészséget
e ritka perc drága egy ékszer neked.

Mennyi emlék zenél követelőzően,
derű imbolyog halkan képzeletedben
össze esküdt kapcsolata a szíveknek
amit a testek közelségében élvezel.


Ma már csak az emléke jut szívedhez ,
de régi vétkeid mind veled döcögnek
és ha új szerelem néha-néha betéved
új világot hoz,hátrahagyva a merészet. [