Ez egy szerelem

Ezt a szerelmet hogy meséljem el,
ezt a szigorút, furcsát, szótalant,
miből csak ráncolt homlok itt fent
bár ezeréves pokol forr alant?

Hogy mutassam, hogyan nézzem,
hisz tenyerembe nem tettem soha
előlem is nehéz dobozba zártam,
látszólag födje pókháló s moha.

Elnézem, mások ajkáról repülnek
sok jelzők, mohók, színesek,
szürke vallomáskor úgy érzem,
tiltott gyökeret eresztenek.

Nyugodj bele, én is belenyugszom
ez a zárt világ marad, örök titok
erre a lapra, mások hogyha látják
képtelenség!- rá sohasem nyitok.

 Forrósodhat robbanásig a katlan
 s  a csengő tavasz hiába hiteget,
 a poétából kint ezt láthatják csak
 a problémást, elvontat, hideget.