Ha új napra ébredek-Wilhelem

Az én szívem régen bezárt kapu
senkit már be nem engedek,tabu
bár voltak még viharos nyaraim
amikor többször megkísértettek.

Szívem velem se engedelmes
bár úgy tud szeretni mint senki
nincs sóhaj, búcsú, könny, ölelés,
csak  ősz hajtincs van kezemben.

De ma aranyba öltöztetem szívem
legyen egy új tündér vidám estje,
minden reményt új napra cserélem
kitárom lángoló kapuját remélve.

Vitába szállok alázatos lelkemmel
félek az éjben, újra lélegezni merek
megvető mosollyal néz szembe velem
alig nyögöm, hogy netán újra szeretek.

Hagyom élni a vad boldogító reményt
látszik sötétben is a fénylő szemem,
nem akarok bujdosni, elesni sötétben
akarok álmodni, csillagfényt az égen.[W.B.]