Megbocsátás

Gyűlölöd azt, mit tönkretettem
az átvirrasztott, buja éjjeleket,
tudom, majd visszakéred tőlem
azt is, amit még nem is tettem.

S a hévvel bíró győzelem érve
még piheg, hiába kérdezlek téged,
még fáj az öntudatlan őszinteség,
és hogy emberibb lettél, ígértél.

Nincs kegyelem: versenygyőztes
az, aki jobban gyűlöl, a bölcsé,
aki mindent karóhoz köt ebként,
okosé a kegy, az idő mindenkié.

Nem remélhetek újabb kegyelmet,
amíg bennem új bűnök születnek,
és halálos szorításom mérgezett,
hiába igyekszem hősiesen elédbe.

Most szíved fölé hajolok békésen,
hallgatom és csitítom heves véred,
megvárom, míg kegyelmes kezed
végigsimítja hevesen forró testem.