Mindorokké

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla

ki őrzi testemet,

te vagy a szárny ki körül ölel

szeles estéken,

lábam alatt az aranyos homok

mi simítja talpamat

bőrömön napfény táncolgat

az a te ajkad.

Melleden remeg a szívem

mint zápor után

megtépett kis fecske fióka

nyári délután

kezedből bárdot faragtál

védelmemre,

s oly könnyen forgatod szemed

mi engem őrizget.

Te vagy a nyár a zúzmarás télben

ki melegít

s a télnek fagyos szemgödréből

te világítsz.

Oly édes-könnyű az élet te veled

szilárd talaj

gubancos ködös téli estéken

csak csupa kacaj,

szilárdan állunk a lépcsők fokain

lágy menetben

mert selymes titkok rezegnek bennünk

mind örökben.