Újrakezdeni

 Te felépülsz bárhova is sietsz
a jéghegyek sapkáján is megélsz,
hegyes lépteid mind merészebbek
utánad csak egy sötét űr kerget.

Meghitt apró csöndességemben
végső sóhajom a cigaretta füstben
száll, mint ahogy szállnak erkölcseink
csak nézek utánad s az élményeink

csendre intenek , a kihalt réteken
utamban keresnek százszor felejtések,
ha velem maradsz majd rajtad csüngők
de csak karikában száll még füstöd.

S míg bennem ezernyi hiány tódul
felépült testeden idegen fogalom,
üres szívemben vérem sem sokkol
de megélt tetteink csupa ragyogások.