Változó tettek--Wilhelem

Keskeny derengés az égen
borús végtelen reggelen
s míg tenyereddel
simítod 
elfogultan testem
egymásba omlik tekintetünk .
Foszlik szavam a csendben
még elkapod az utolsó szót ,
változásra gondolok
magyarázkodnom kéne,
de ölelés még összekapcsol
s évszakok harcától független
változó idők egyszerűségében
még rajtad csüng szemem ,
de vallomásomra gondolok
oly könyörtelen érdektelenséggel
fürkészi szemem a szemed.
Valami hirtelen megszakadt
asztalon kávé ,kékes cigaretta füstben
kínos beszélgetések
miközben csipke abrosszal szemezünk.
Az évek majd lassan visszalopják
életünk fanyar keservét,
mindez lehetett volna másképp
meggondoltabb, ha az áldozatok
nem mi lettünk volna.

Azóta más asztalnál ülök
szememben itt is kéken száll a füst
kávémat megittam keserűn
most egyedül tűnődők 
kesztyűs kezem még hideg ,
de reád már rég nem emlékszem.
Élő testemből kihullt minden 
pupillám körül derengés
átvirrasztott éjszaka gyümölcse
olcsó visszamerengés ,
csak szoknyám lett fényesebb 
a sok ülés emlékére . {W.B.}