Véletlen találkozás
hogy, épp így egyből
szemtől szemben
kék szemed pirosan rebben
míg ajkadon megvető redők
küldnek üzenetet.
Kövecses, sáros utunkon
nem lehet hogy hallgatod
bősz, bosszús szólamom
mivel rád nem hatok.
Én zárom, te folytatod
a megkezdett mondatot
szemlesütve lesben
szemtől szemben.
Átlátszó ruhámon néhány gomb
és várom hogy szemet hunyj
hogy szandálom nem épp új
viseltesen is boldog volt,
míg nem futunk össze épp úgy.
Lanyha kezemből
feléd esne a fehér rongy,
mit utolsó percben hozok
mit csak magamnak mosok,
ha netalán összevesznénk
feléd dobjam béke jelként.
Barátom vagy mondod,
akkor szeresd ember barátod
úgy ahogy Istent imádod.
Barátom,barátom
nem gondoltam volna
hogy te leszel áldozatom. {W.B.}
Megjegyzések