Baráti viszony-Wilhelem

Van egy városomban készült ingó faliórám,
nincsen olyan aranyóra melyért odaadnám
 úgy nézek rá, mintha ő is családtagom lenne,
 mint  hűséges barátban, úgy megbízom benne..

Hatvanhárom éve hallom szelíd ketyegését,
 éjjelenként számlálgatom bús altatózenéjét
 most is úgy viselkedik, mintha gyermek lenne,
tiszta hangú, egészséges; nem volt orvoskézben.

Óra pajtás, hűtlen lettél,  nem követtél
elütötted a sok percet,  mégse öregedtél,
amikor megismertelek vörös  volt a hajam
ütéseid számolgatva lásd milyen lángtalan..

 Szürke vagyok, hajlott hátú alig látlak
 mintha messze mentél volna, nem is hallak
 érzem, hogy  nekem nem akarsz  ketyegni
 s két fényes csavarodat más fogja felhúzni.

Arra kérlek, az utolsót üsd el a részemre,
több fájdalom már úgy sem fér szívembe
elapadhatod   valahára könnyeim folyását
ha hallom a fülembe az órám kotyogását[W.B.]..

 ,