A kis anyóka

Egy régóta  álmodozó kis anyóka
még megébred az aprócska zajra
 meggörbült háta suttogó beszéd
gyermekei-bárkáját cipelte nemrég .

A mellei laposak ,élettelenek lettek
pedig sok csemetét fiatalon  felnevelt
nem kérdez semmit,  nem felel semmit
titokzatos  csendben előre  menetel.

Időnként meg áll szellő száll szemébe
mint akit görcs kínoz, sebekkel zsebében
felpuffadt hasa himbálózik egyre egyre
jó megállni, pihenni,  felhők is mennek.

Sárga ,ráncos bőre,ijesztő jelképek
de ki kutatja baját ha egyedül lézeng
bőrén átvilágít az élet egész rendje
megtépázva ,mint egy  ázott csemete.

Már rég elfelejtette egykori  óhaját
fiatal korában virágárus volt -magán
a földön  futó füst életét befeketítette
habár virágjai egyre nyíltak kedvére.

Bölcsőben felnevelt jóslatok hatalma
vonulnak szeme előtt mint egy tudat,
szétszórtan az életben, szerelme halott
hozzá siet a temetőbe, viszi a virágot.