A nagy szeretet
Az ajtót mögöttem becsaptam mint aki utoljára van otthon.Ebből elegem van!
vajon meddig tart ez a helyzet -egy életen át?
--Köszönöm ,de nem kérek belőle többet.Meguntam a mindennapos háborgatását a
féltékenységi jeleneteit ok nélkül.
Elég. A fejéhez vágok valamit . Tíz év elveszett, közöttünk, egy asszony élete a szemétbe dobódott . Miért?Mert azt hittem, szeretem. Úgy érzem, ez most más, mint a másik huszonkilenc alkalommal, amikor veszekedtünk és tudom ,hogy magában megbánta amiket mondott ,de nem éreztem hogy szüksége van egy sajnálatra hogy megígérje, hogy jó lesz. Tudom, hogy nem lehet. Nem tud, nem hiszem hogy még akarom. Július van meleg és tele van szúnyogokkal az egész Kolozsvár. A Szamos valahol jobbra halad, de alig hallható. Több mint egy hónapig nem esett, és vizei történelmi minimumra csökkentek. Nyugdíjasok sétálnak láncos kis kutyákkal, közben folytatják a nosztalgikus beszélgetést arról, hogy mi volt a „jó”.
Ahogy kiérek a sikátorok közül a cipőm sarka beleakad egy kanális rácsban ,alig tudtam kihúzni,majd akaratlanul elindulok a busz pályaudvarra. Innom kéne valamit ,hogy megnyugodjak. Úgy érzem, hogy be kell jutnom az első bárba, amit látok és iszom valamit ,nem kávét valami erőset. Nem akarok újra gondolkodni.Jobb ha nem gondolok rá.Amikor át akartam menni egy zebrán egy
taxi sofőr szinte elütött , csak az utolsó pillanatban ugrottam fel a járdára.. Gondolatomban jött hogy üssem agyon a taxist , mert nem volt óvatos. De nem, valószínűleg volt egy ügyfele, így az autó eltűnt gyorsan az éjszakában.
Eljutok a villamos megállóhoz és rájöttem, hogy túl sokan vannak a tömegközlekedési helyen.
Megyek egy kicsit lejjebb a taxi megállókhoz Miután elfáradtam a sok káromkodástól, lefelé megyek. Nincs annyira, messze a Központ, és talán egy séta jót fog tenni nekem.. Veszélyes nyugodtság fogott el, nyugodtnak érzem magam a mellkasomban is . Az a nyugtalanság eltűnt, de hátul maradtak a szörnyű gondolatok hogy bosszút álljak és elfogott egy gonoszság amit nagyon hamar végre akarok hajtani.
Ott hagyom, hiszen nem vagyok köteles tűrni a durvaságait!Ennél rosszabbat nem tehetek.
Átkelek a Szamos -ón ,egy keskeny, fémes hídon, és átmegyek a Rózsa Parkba. Van ott egy olyan kedves lebuj cukrászda,bár, nem is tudom minek nevezzem, ami az egyetemek közelében van.
Ott kapsz mindent amire épp szükséged van pillanatnyi csillapításra. Meglepetésemre a park nem kihalt. Az este túl szép és a párok sétálnak. Azt akarom, hogy sikoltozzak rájuk, hogy egyedül maradtam. Úgy gondoltam hogy lehet épp miattam van annyi pár a parkban,hogy engem bosszantsanak.Mosolyogtam magamban. Most mindenkiben ellenséget láttam.
A lehető leghamarabb ki akarok menni a parkból, és hamarosan sikerülni is fog, amikor egy gyermek nyávogása hívta fel figyelmemet. Kíváncsi vagyok de nem láttam semmit és a hangok olyan bokrokból származnak, amelyek közelében semmi sem látható. Megállok, és amikor hallom a sírást, óvatosan járok afelé, gondolom csak egy elhagyatott gyermek lehet.
Majdnem csalódott vagyok, amikor megtalálom -egy kutya.
Kis fekete kis szőrcsomó, hasonlít az egerésző kutyákhoz de mégis másfajta A gyomrán és a hasán fekszik, és nyávog keservesen mintha valaki megölné. Nem látom, hogy lenne seb rajta ,egész egészséges kutyusnak néz ki.Két nagy bársonyos szem tekint félősen rám.
Hívom őt, az ujjaimmal, szóval de zavartan néz rám, mintha nem tudná, mi a fenét akarok tőle. Számomra nem világos, de nyilvánvaló, hogy az állat szenved. Egy kezemmel feléje nyúlok várom hogy jöjjön de nem engedelmeskedik.Tétován állok majd lehajolok és megsimogatom a fülét.
Akkor szép lassan haladt felém de közben észrevettem ,hogy nyakán bőröv lógott egy csont alakú medalionnal.:Maxi
A kutya neve alatt egy telefonszám.
Átmegy a fejemben , hogy haza vigyem. Maxi mellettem áll, és elfogad engem de valami azt mondja, hogy nem fog megbékélni az új gazdival . így kiveszem táskámból a telefonom és hívom a számot ami a medálon van.
Fáradt,gyenge nő hangja válaszol.
- Igen.
- Jó estét, a nevem Katalin és a Rózsa Parkból hívom . Találtam egy kutyát, aki szerintem magukhoz tartozik.
Hallok egy elektronikus kattintást, és a gyenge hang eltűnik, majd egy erős férfihang szólal meg.
Hirtelen elállt a lélegzetem ,mert nagyon hasonlított a párom hangjára.De elhessegettem a gondolatot.
- Jó estét, hallom a férfi hangját , Megtalálta Maximus-t?
Hogy van? van valami baja ?
- Nem hiszem.
- Mondja meg pontosan hol van.
Mondom neki.
- Tökéletes, ha öt percet vár, utána jövők.
A férfi nem is gondolkozik meglepetésében, -. Bocsásson meg, asszonyom - Tarthatja e meg a kutyát amíg utána jövök?
- Várok-felelek én ,de gyorsan ,mert késő van.
- Persze.
A telefon néma lett ,majd én vártam nem öt percet ,mert több mint egy félóra is eltelt.
Amikor végre egy autó állt meg mellettem es egy sápadt nő meg egy nagy izmos ember szálltak ki belőle.
-Maximis -kiáltja a sápadt hölgy.
A kutyus tétován néz jobbra -balra ,miután rám nézett lesütött szemekkel ,mintha bocsánatot akarna kérni tőlem.
Majd érezve a férfi cipőjének szagát hirtelen felszökik az ölébe.
Ahogy látom talán férj és feleség lehetnek,mert már elkezdődött a vita ,hogy ki a hibás.
Rám néznek :
-majd egyik a másik félbeszakításával -mondják ilyen sok bajt okoz nekik ez a kis szőrcsomó,de mivel ők is sietnek a férfi szinte rám kiabálva, - gyorsan meg kell mondja , hogy milyen jutalmat adjunk ezért a kedvességért !
- Nem akarok semmit -válaszoltam csendben.
- Biztos benne - mondta gyorsan, és felnézett a nőre aki csendes szavakkal szidta a kutyát.
- Nagyon biztos Ahogy mondtam.
- Mit csinált, amikor megtalálta?
- Azt hiszem, sírt, de nincs sok tapasztalatom a kutyákkal. Kezdetben azt hittem, hogy fáj
valamije vagy beteg.
-Köszönöm, asszonyom ,nagyon kedves magától.
-Nagyon sietünk így elnézését kérjük ,nagyon szépen köszönjük.
Mielőtt ideje lett volna befejezni a szavait, a kutya kiugrott az öléből és eltűnt az éjszakában.
- Maximus! - kiáltotta a férfi, de a kutya nem állt meg,sőt....
Elállt a szavam és a gondolataim is megálltak!
Ez a nagy szeretet amit én is érzek a párom iránt -csak megszokni kell, akartam mondani a férfinak.
Erre a gondolatra egy kutyus hívta fel a figyelmemet.Erőszakkal nincs szeretet
Nagyon szép estét töltöttem saját magammal, és a kutyától tanulva tudtam mi a teendőm a továbbiakban.
vajon meddig tart ez a helyzet -egy életen át?
--Köszönöm ,de nem kérek belőle többet.Meguntam a mindennapos háborgatását a
féltékenységi jeleneteit ok nélkül.
Elég. A fejéhez vágok valamit . Tíz év elveszett, közöttünk, egy asszony élete a szemétbe dobódott . Miért?Mert azt hittem, szeretem. Úgy érzem, ez most más, mint a másik huszonkilenc alkalommal, amikor veszekedtünk és tudom ,hogy magában megbánta amiket mondott ,de nem éreztem hogy szüksége van egy sajnálatra hogy megígérje, hogy jó lesz. Tudom, hogy nem lehet. Nem tud, nem hiszem hogy még akarom. Július van meleg és tele van szúnyogokkal az egész Kolozsvár. A Szamos valahol jobbra halad, de alig hallható. Több mint egy hónapig nem esett, és vizei történelmi minimumra csökkentek. Nyugdíjasok sétálnak láncos kis kutyákkal, közben folytatják a nosztalgikus beszélgetést arról, hogy mi volt a „jó”.
Ahogy kiérek a sikátorok közül a cipőm sarka beleakad egy kanális rácsban ,alig tudtam kihúzni,majd akaratlanul elindulok a busz pályaudvarra. Innom kéne valamit ,hogy megnyugodjak. Úgy érzem, hogy be kell jutnom az első bárba, amit látok és iszom valamit ,nem kávét valami erőset. Nem akarok újra gondolkodni.Jobb ha nem gondolok rá.Amikor át akartam menni egy zebrán egy
taxi sofőr szinte elütött , csak az utolsó pillanatban ugrottam fel a járdára.. Gondolatomban jött hogy üssem agyon a taxist , mert nem volt óvatos. De nem, valószínűleg volt egy ügyfele, így az autó eltűnt gyorsan az éjszakában.
Eljutok a villamos megállóhoz és rájöttem, hogy túl sokan vannak a tömegközlekedési helyen.
Megyek egy kicsit lejjebb a taxi megállókhoz Miután elfáradtam a sok káromkodástól, lefelé megyek. Nincs annyira, messze a Központ, és talán egy séta jót fog tenni nekem.. Veszélyes nyugodtság fogott el, nyugodtnak érzem magam a mellkasomban is . Az a nyugtalanság eltűnt, de hátul maradtak a szörnyű gondolatok hogy bosszút álljak és elfogott egy gonoszság amit nagyon hamar végre akarok hajtani.
Ott hagyom, hiszen nem vagyok köteles tűrni a durvaságait!Ennél rosszabbat nem tehetek.
Átkelek a Szamos -ón ,egy keskeny, fémes hídon, és átmegyek a Rózsa Parkba. Van ott egy olyan kedves lebuj cukrászda,bár, nem is tudom minek nevezzem, ami az egyetemek közelében van.
Ott kapsz mindent amire épp szükséged van pillanatnyi csillapításra. Meglepetésemre a park nem kihalt. Az este túl szép és a párok sétálnak. Azt akarom, hogy sikoltozzak rájuk, hogy egyedül maradtam. Úgy gondoltam hogy lehet épp miattam van annyi pár a parkban,hogy engem bosszantsanak.Mosolyogtam magamban. Most mindenkiben ellenséget láttam.
A lehető leghamarabb ki akarok menni a parkból, és hamarosan sikerülni is fog, amikor egy gyermek nyávogása hívta fel figyelmemet. Kíváncsi vagyok de nem láttam semmit és a hangok olyan bokrokból származnak, amelyek közelében semmi sem látható. Megállok, és amikor hallom a sírást, óvatosan járok afelé, gondolom csak egy elhagyatott gyermek lehet.
Majdnem csalódott vagyok, amikor megtalálom -egy kutya.
Kis fekete kis szőrcsomó, hasonlít az egerésző kutyákhoz de mégis másfajta A gyomrán és a hasán fekszik, és nyávog keservesen mintha valaki megölné. Nem látom, hogy lenne seb rajta ,egész egészséges kutyusnak néz ki.Két nagy bársonyos szem tekint félősen rám.
Hívom őt, az ujjaimmal, szóval de zavartan néz rám, mintha nem tudná, mi a fenét akarok tőle. Számomra nem világos, de nyilvánvaló, hogy az állat szenved. Egy kezemmel feléje nyúlok várom hogy jöjjön de nem engedelmeskedik.Tétován állok majd lehajolok és megsimogatom a fülét.
Akkor szép lassan haladt felém de közben észrevettem ,hogy nyakán bőröv lógott egy csont alakú medalionnal.:Maxi
A kutya neve alatt egy telefonszám.
Átmegy a fejemben , hogy haza vigyem. Maxi mellettem áll, és elfogad engem de valami azt mondja, hogy nem fog megbékélni az új gazdival . így kiveszem táskámból a telefonom és hívom a számot ami a medálon van.
Fáradt,gyenge nő hangja válaszol.
- Igen.
- Jó estét, a nevem Katalin és a Rózsa Parkból hívom . Találtam egy kutyát, aki szerintem magukhoz tartozik.
Hallok egy elektronikus kattintást, és a gyenge hang eltűnik, majd egy erős férfihang szólal meg.
Hirtelen elállt a lélegzetem ,mert nagyon hasonlított a párom hangjára.De elhessegettem a gondolatot.
- Jó estét, hallom a férfi hangját , Megtalálta Maximus-t?
Hogy van? van valami baja ?
- Nem hiszem.
- Mondja meg pontosan hol van.
Mondom neki.
- Tökéletes, ha öt percet vár, utána jövők.
A férfi nem is gondolkozik meglepetésében, -. Bocsásson meg, asszonyom - Tarthatja e meg a kutyát amíg utána jövök?
- Várok-felelek én ,de gyorsan ,mert késő van.
- Persze.
A telefon néma lett ,majd én vártam nem öt percet ,mert több mint egy félóra is eltelt.
Amikor végre egy autó állt meg mellettem es egy sápadt nő meg egy nagy izmos ember szálltak ki belőle.
-Maximis -kiáltja a sápadt hölgy.
A kutyus tétován néz jobbra -balra ,miután rám nézett lesütött szemekkel ,mintha bocsánatot akarna kérni tőlem.
Majd érezve a férfi cipőjének szagát hirtelen felszökik az ölébe.
Ahogy látom talán férj és feleség lehetnek,mert már elkezdődött a vita ,hogy ki a hibás.
Rám néznek :
-majd egyik a másik félbeszakításával -mondják ilyen sok bajt okoz nekik ez a kis szőrcsomó,de mivel ők is sietnek a férfi szinte rám kiabálva, - gyorsan meg kell mondja , hogy milyen jutalmat adjunk ezért a kedvességért !
- Nem akarok semmit -válaszoltam csendben.
- Biztos benne - mondta gyorsan, és felnézett a nőre aki csendes szavakkal szidta a kutyát.
- Nagyon biztos Ahogy mondtam.
- Mit csinált, amikor megtalálta?
- Azt hiszem, sírt, de nincs sok tapasztalatom a kutyákkal. Kezdetben azt hittem, hogy fáj
valamije vagy beteg.
-Köszönöm, asszonyom ,nagyon kedves magától.
-Nagyon sietünk így elnézését kérjük ,nagyon szépen köszönjük.
Mielőtt ideje lett volna befejezni a szavait, a kutya kiugrott az öléből és eltűnt az éjszakában.
- Maximus! - kiáltotta a férfi, de a kutya nem állt meg,sőt....
Elállt a szavam és a gondolataim is megálltak!
Ez a nagy szeretet amit én is érzek a párom iránt -csak megszokni kell, akartam mondani a férfinak.
Erre a gondolatra egy kutyus hívta fel a figyelmemet.Erőszakkal nincs szeretet
Nagyon szép estét töltöttem saját magammal, és a kutyától tanulva tudtam mi a teendőm a továbbiakban.
Megjegyzések