Felhívás a barátnak

A szív kicsike,de igénye hatalmas
de nincs rá se kenőcs se tapasz,
ha sötétben  nyögsz falnak fordulva,
szerelmed kínjait nem oldod meg soha.

Millió ember él, mind te,  tesz-vesz,
jön-megy és szót cserél,szavakat keres
millió ember van s figyeld meg:
csak te,  te vagy, te vagy az az egy

akinek egy kis kép  tele jelentékkel,
mással megy az utcán, és épp kapuhoz
akinek néhány hétköznapi búcsúszó
szívére megy,nézzed s ámulj a sötétben.

De te elfordulsz és mész visszafelé
az úton, amelyen a kapu becsukódott
utánuk az utca  üres lett közömbösen

s te könyököddel az asztalon révedezel.

Mert örök nevetséges  titok s  épp téged,
a milliók közül egyet, tilt el örökre
ami másra közömbös  és igénytelen
s másnak közömbös tényből  szüremlett!

S most azt mondom : elég volt,állj fell
állj  fel,  csomagolj,van , repülőgép,
vannak nagy városok, utazz el délnek
mennyi csodás műemlék, mennyi élőkép.

Millió ember élt előtted és él ma
a világ végtelen  No végre könnyek !
s ha mégis  oly őszies  a  Párizs padja
nagy bánatod nem tűnik el egy lanttal .

Azt nem mulasztja el az idegenlégió
sem távoli néger törzsek tamtamja,
nedves rossz lánggal ég életed :s  millió
világot eltakar napjaid fojtó hamuja.