Szerencse

Csodálatos  a vers amit írók, a világra
tollamból az igazság drága tüze lángol,
ragyogó értelmet kaptam Tőled apám
s nincs a földön más érték amire vágyok.

Becézgettem életemben férfi testeket

megcsodáltam a telet, tavaszt, nyarat,
szétnyíltak mindenütt előttem a falak
de vajon, hol találom meg mik elhulltak.

Csillogó kirakatok vonzanak, s puha
kesztyűk, bundák, kövér csekken állók
sok nullával: ez hát a boldogság maga

s csodálkozom: nekem, ki többet érek,
földnek száz királya, sem érhetne elémbe
nekem még sem jut egy kis szerencse.