Ugy kívánlak
bármit , csakhogy hangok érjenek,
melyek dallama kezedtől eredjen
hódolva hallgatnám zenédet.
Eléd teszem mind a régi kottáid
a múltad mutatja, kicsike nyomát,
hogy lelkem fölött szellőzze át
együttlétünk derűjét, égi csodáját.
Akkor is, tudom, boldog lehetett
hunyorgó szemed, mosolygós szád
tőlem egy szót, mosolyt se sajnálj.
Bár e kis darabok pótolják énedet,
mert két karom egészben, amint vagy,
szegény testemre sosem szoríthat.
Megjegyzések