A koszorú a fejeden

Még van ,hogy fáj benned
a keserűség dala ,
hold sütötte néma éjszakán
szól hegedűd hangja.

Néha csupa kéj szűz kedved
szelíden táncol,
lágy rímekbe bújik örök tested
boldogságra vágyik.

Hasztalan lángok ,mik sercegnek
a szellő kioltja,
deresednek már a hajnali ködök
sír hegedűd húrja.

Ne sírj,ha elragad a merengés
kérj újat valóst,
lehet már nem olyan varázsos,
te az újat taposod.

És ha fáj az új és hangja remeg
ne légy szomorú,
daloljon büszkén lelked szárazfája
fejeden legyen koszorú.

És tudni fogod mit hoz a holnap
örömöt búval ,
kotorászol lelked hűvös mélyén
hol cseng a hattyúdal. [W.B.]