Szeretni mindig

Szeretnék még nyárban maradni
arany hullámos szigeten,
testemre csillag fénye szikrázzon ,
futó szél gyöngén altasson.

Szeretnék éjszakai csöndben,
vállamra kibontott hajammal
hallgatni a tenger vad moraját,
s a sirályok tompa suhogását.

Kísér egy ösztönös ősi eszme,
keresi múltamnak fájó sóhaját
szürke homok oldódik szívemben
uszályként a nyárnak nyomdokán.

Testem még nincs felkészülve
elhagyni az idő kéjes perceit,
együtt az ősz s a tél menetén
játszanak, bús szívem leheletén.

Búcsúzni kell halk Bach zenével
álmodni mindig súlyos tisztaságot
s a teljes zűrzavar villogó határán
egy nemes cselló hangja muzsikáljon.

S a teljesen meggörbült hátammal
mélyen szuszogok egy új akkordban
lassabban engedem el a tegnapot
mohón simogatom az új holnapot