Nyárútó

A nap már mind kevésbé fűt
őszi árnyékok keringnek fölött ,
búja felhőről koppan a víz
kimerült az ég ,szárad a föld .

A rövid napok susognak alkonyt
száraz avarban keresnek sugarat
szőlő érik már a piruló estben
s mind több a varjú fent az égen .

Hervadni készül a zöld gyep
barnás csíkok szaladnak előtte,

bágyadt szélben sokféle színek
messziről oson az ősz csendesen 

Bár még meleg fut át a réteken,
kergeti magányát bíbor színekben
barnul a gesztenye koppanva hull,
gerlicék sírnak a hársakon túl.

És rozsdásodnak lassan levelek,
a volt nyárból álmokkal ébrednek
szomorúan elavulnak a zöldek,
lágyan dalolnak a szőke sejtelmek

Azért még nyílnak az orchideák,
átsuhannak rajtunk a buja illatok
belesimulnak forrón a szívünkbe
bennünk dalolnak bús ütemekre .
/W.B./ – Vilhelem Margareta társaságában.